A stopperes, a naptáros, a búvárlünettás órát értjük, ismerjük már régóta. Elsőre belegondolni is nehéz, hogy az ébresztős karóra valamikor létező piaci igény volt. Ez az igény keltette életre a Tudor Advisort is, 1957-ben.
Az ébresztős karórák lényege, hogy egy nyíl alakú indikátort, -vagy egy külön mutatót, ez órafüggő- beállítunk arra az időpontra, amikor szeretnénk, hogy az óra jelezzen. A szerkezetben két külön rugó van, az egyik a járáshoz tárolja az energiát, a másik pedig kizárólag a csörgéshez. Amikor beállítottuk az időt, amikorra a jelzést várjuk, felhúztuk az ébresztő rugóját, és élesítettük a funkciót, akkor várunk, amíg el nem jön a csilingelés ideje.
Amikor pedig elérkezik, akkor egy apró “kalapács” elkezdi éktelenül verni a szerkezet/tok szélét, és a létrejövő hangra felfigyelünk. Persze lényegesen halkabb, mint egy bármilyen ébresztőóra, de ha órában alszunk, fel lehet rá kelni, sőt, a hétköznapokban is hasznos lehet.
Csörgős karórákról az igazi megszállottaknak elsősorban a csörgős Poljot juthat az eszébe. Hazánkban ezzel a funkcióval ez volt talán az egyetlen elérhető óra annak idején. Az oroszok által használt 2612-es szerkezet életben maradt és szakszerűen felújított darabjait napjainkban is viszontláthatjuk akár a megmaradt darabokban, akár a limitált példányszámban készülő, hazai tervezésű és gyártású Herdsman Mechalert belsejében.
A műfaj neves versenyzői még a Vulcain, a Jaeger-LeCoultre és a Seiko. Bár a sort az Eterna indította, amikor 1908-ban levédette a maga csörgős karóra szerkezetét. Az elterjedtebb típusok közül viszont a Vulcain volt az első 1947-ben a Cricket típusú órával, a JLC Memovox két évvel később, 1949-ben jelent meg. Pár évvel később 1956-ban a JLC bemutatta a 815-ös kalibert, ami viszont már nem kézihúzós, hanem automata volt, elsőként az ébresztős karórák között.
A Poljot szorosan követte őket, az Első Moszkvai Óragyár 1959-ben készítette el az első csörgős Poljotot a 2612-es szerkezettel. Megkésve, de 1967-ben, már a 4006-os automata szerkezettel megérkezett a Seiko is.
Napjainkban az első gyártók közül a Poljot és a Seiko már nem készítenek mechanikus ébresztős órát, a Vulcain, a Jaeger és a Tudor pedig tartva magát az ősök formatervéhez, modernebb szerkezettel, frissített dizájnnal “csörögnek”.
Tudor Advisor
Mielőtt elmélyedünk az Advisorban, egy gondolatébresztő: Hát nem furcsa az, hogy az anyacég, a Rolex nem készített sosem ébresztős karórát?
1957-ben szállt be a Tudor a csörgősök közötti versengésbe. Ahogy a márka irányelveit ismerjük, a tok egy 34 milliméteres Rolex oyster tok, a szíj bőr, vagy szegecselt oyster, a szerkezet pedig egy Adolph Schild (AS) 1475-ös kézihúzós, ébresztős. Az első modell referenciaszáma 7926 volt.
A két koronáról felismerhető, hogy egy ébresztős darabbal állunk szemben (hiszen 34mm-es méretben nem nagyon gyártottak EPSA – kompresszor tokos órát, azoknak szokott jellemzően két koronájuk lenni). Az alsóbb koronával húzhatjuk fel a főrugót és állíthatjuk az időt, az ébresztő funkcióit, tehát a jelzési idő beállítását, az ébresztő rugójának felhúzását és a funkció aktiválását a felsőbb koronával hajthatjuk végre. Megjelenése autentikus, 50-es évek beli Tudor / Rolex. Most, 2017-ben már kellőképpen régi és van egy kellemes varázsa.
Egészen 1968-ig volt porondon az első szériás Advisor. A hetvenes évek elő-szellője pedig magával rántotta a típust egy az előzőhöz képest rémisztően unalmas formavilágba. Ez volt a ref.10050, amit kevesebb, mint 10 év után meg is szüntettek. A tokfüleken módosítottak, a számlapot teljesen újratervezték, egyszerű pálcika indexeket tettek a lándzsahegy indexek helyett, és az ébresztőnek a mutatója is egy semmilyen piros nyíl lett. Így hát ne haragudjunk a gyárra, hogy nem erőltették tovább.
Viszont 2014-ben Bázelben bemutatták a Heritage változatot, a 21. századi megfelelőjét, ami mind technológiailag, mind megjelenésben megfelel a kor elvárásainak és mégis pontosan visszaadja a régi modell hangulatát, ez a 79620.
A 42 milliméteres tok titánból és acélból készült, előbbinek köszönhetően az aránylag nagy átmérő ellenére sincs túlzott súlya. A kidolgozása szép, nincs túlbonyolítva, gyakorlatilag egy oyster tok, a modern kori Tudorok hátlapján már nincs utalás az anyavállalatra. Az oldala, és a számlap körüli lünetta polírozott, a tokfülek pedig szálhúzottak.
A jobb oldalt két koronát, a bal oldalon pedig egyetlen gombot találunk. Ezzel a gombbal tudjuk be, illetve kikapcsolni az ébresztőt. A számlap funkcióktól zsúfolt, de átlátható. A 6 óránál elhelyezett segédszámlapon egy mutató mutatja a dátumot, 9 óránál pedig külön ablakot kapott az ébresztés jelzője, hogy ki-, vagy bekapcsolt állapotában hagytuk. 3 óránál pedig kifejezetten kedves, a legtöbb ébresztős karóráról hiányzó funkció az ébresztő rugójának “járástartaléka”.
Hogy mikor ébresszen, a felső koronával tudjuk állítani, a számlapon ezt egy szép (!), kidolgozott (!) nyíl mutatja. Nem olyan semmilyen, egyszerű, unalmas, mint a 10050-en. Például, ha 7:30-ra kérnénk jelzést, akkor ezt a mutatót 7 és 8 óra közé kell beállítsuk. Sokat számít a szemmérték, mert külön percmutató nincs hozzá, de nem egy bonyolult művelet. Mindenesetre főtt tojáshoz használjuk továbbra is inkább az Omega Speedmaster Moonwatch stopperjét. Ha az űrben jól és pontosan működött, a konyhában is fog.
Az indexek félúton a pálcika és a lándzsahegy között, egyenes lándzsahegyek lettek, végüknél apró rész SuperLuminovával fedve, hogy sötétben is lássuk, legalább a pöttyöket és a mutatókat. A számlap felosztása egyébként látványos. A texturált dátum-segédszámlap és a külső kör az indexekkel, belső kör az ébresztő funkcióival térben is elválasztva jót tesz az átláthatóságnak.
A szerkezet egy ETA 2892-es alapra épített Tudor-féle ébresztő modul. A modulos megoldás érződik a vastagságon is, hiszen hajszál híján 15 mm vastag, ami az ilyen inkább elegáns, nem búvár típusú órák között kifejezetten soknak számít. A csörgés ereje pontosan arra elég, hogyha órával alszunk, reggel fel tudjunk ébredni rá. Bár mérete szerintem kifejezetten alkalmatlanná teszi arra, hogy észrevétlen maradjon. Arra viszont tökéletesen alkalmas, hogy egy elnyújtott, vontatott megbeszélés közepén egyszercsak megszólaljon, jelezve, hogy letelt az idő, egészen biztos, hogy mindenki felkapja rá a fejét. A szíj kifejezetten kényelmes, 3 részes oyster Tudor-féle csattal.
Összességében egy alapvetően érdekes komplikáció modern kori verziója. Akinek szüksége van az ébresztő funkcióra, vagy egyáltalán hasznát venné bármikor, annak kifejezett javasolt. Akinek viszont teljesen felesleges, annak is. 42 milliméter a mai világban elfogadott, a közel 15 milliméteres vastagsággal kell csupán megküzdeni. A vetélytársak, tehát a Vulcain és a JLC más (ár)kategóriában játszanak, előbbi 7.000 euró, utóbbi 10-11.000 euró környékén elérhető újonnan, szemben a Tudor 5.600 eurós árával. Tény, mást kapunk, valamivel hétköznapibb órát -és ezt a szó nemesebb értelmében értem, mint sokkal inkább hétköznapi viselet- szemben a két elegánsabb darabbal és in-house szerkezetekkel. Elvégre a Tudor mindig a Rolex valamivel alsóbb kategóriás márkája akart lenni, és mind a mai napig az is.
