Ahogy szépen lassan haladunk előre az óraipar történetében egyre csak elmélyülünk abban a világban, amit elsőre sokkal átláthatóbbnak és egyszerűbbnek hittünk. De az igazán mélyvíz még csak most jön.
Az első részben (ITT) átvettük miként változott a svájci óraipar a Svájcba menekült francia reformátusoknak (hugenották) köszönhetően. Azt is, miként rázta meg az első világháború és az azt követő válság az óraipart. Megismertük a 20. századi óragyártás fénykorát, az ötvenes, hatvanas és hetvenes éveket.
Hirdetés
-----------
Hirdetés
-----------
Hirdetés
-----------
Aztán elérkeztünk a kvarcválsághoz (ITT). Láttunk rossz, és jó példát arra, miként kezelték a gyártók az olcsó kvarcórák elterjedését és bemutattunk olyan ikonikus személyeket, akiknek oroszlánrésze volt abban, hogy a modern svájci óragyártás megmenekült és annak képe olyanná alakult, amit napjainkban ismerünk. Átvettük a befektetői csoportokat, amik most az óragyártás világát uralják és azt, hogy melyik óragyártó melyik csoporthoz tartozik.
Most pedig elérkeztünk ahhoz a ponthoz, amikor szembesülünk a szerkezetgyártók kegyetlen világával, egyik-másik gyártó monopol helyzetével, trükkökkel, kiválásokkal, meglepetésekkel. Erről fog szólni tehát a svájci óraipar történetének harmadik része. Az első oldal valamivel szárazabb, tényszerűbb, de szükség van az ETA bemutatására, a történet folytatása a második oldalon viszont rejteget érdekességeket az iparról, a harmadik oldalon pedig megismerjük napjaink szerkezetgyártóit.
Hirdetés
-----------
Hirdetés
-----------
Menjünk vissza az időben a Swatch márka létrejöttéig. Tudjuk, hogy az SMH-nak (később Swatch Group) volt saját mikrocsip gyára több helyen is, tehát kifejezetten költséghatékonyan tudtak kvarcszerkezeteket gyártani. Az ETA kapta azt a szerepet, hogy a Swatch mechanikus óráiba készítse a szerkezeteket, ez teljesen automatizáltan történt, így sikerült a Swatchokat alacsony áron adni. A dizájn sikerességét már kitárgyaltuk az előző részben.
A Swatch Group, mint az ETA tulajdonosa, szinte az egész szerkezet know-how birtokában volt, így egyértelmű volt, hogy a kvarcválságból ébredező túlélők nem állnak neki saját szerkezetet fejleszteni vagyonokért, hanem az újraindulásért/túlélésért küzdésre koncentrálnak, igyekeznek értelmezhető árú órákat készíteni, ezt pedig csak úgy lehetett, ha a szerkezetet nem fejlesztik, hanem készen vásárolják.
Így lehet az, hogy ETA 2824-2 szerkezetet találunk a Tissot-tól kezdve Tudorig, 7750-es kronográf szerkezetet a Certinától az IWC-ig, és így tovább. Ettől alapvetően nem kell még megijedjünk, az ETA létrehozott különböző minőségi osztályokat, úgynevezett „grade”-eket.
Standard
– 2 pozícióban szabályzott
– átlagos napi járáseltérés: +/- 12 másodperc
– maximális pozicionális eltérés: 30 másodperc
– maximális járáseltérés a rugó felhúzottságától függően 0 és 24 óra járás között (eng: isochronism): +/- 20 másodperc
Elaboré
– 3 pozícióban szabályzott
– átlagos napi járáseltérés: +/- 7 másodperc
– maximális pozicionálási eltérés: 20 másodperc
– maximális járáseltérés a rugó felhúzottságától függően 0 és 24 óra járás között (eng: isochronism): +/- 15 másodperc
Top
– 5 pozícióban szabályzott
– átlagos napi járáseltérés: +/- 4 másodperc
– maximális pozicionálási eltérés: 15 másodperc
– maximális járáseltérés a rugó felhúzottságától függően 0 és 24 óra járás között (eng: isochronism): +/- 10 seconds
Chronometre
– COSC szabványnak megfelelő értékek.
– 15 napig tartó teszt 5 különböző pozícióban és három különböző hőmérsékleten
– átlagos napi járáseltérés: -4/+6 másodperc
– maximális pozicionálási eltérés: 10 másodperc
A Standard és Elabore, valamint a Top és Chronometre szerkezetek között alkatrész beli különbség is van, más a billegő ütésbiztosítása (Etachoc vs. Incabloc), valamint a járat alkatrészei, tehát a horgonyvilla, az emelőkövek, a gátkerék, a billegő és a hajszálrugó is más minőségű és anyagösszetételű elemekből állnak össze.
Láthatjuk tehát, hogy adott szerkezetből hány különböző verziót készít az ETA, ezért is hangsúlyozzuk folyamatosan, hogy nem kell „megijedni” attól, ha egy órát ETA-val szereltek. Tény, hogy semmi különleges nincs benne egy házon belül készült manufakturális szerkezethez képest. Hacsak az elmúlt ~150 év svájci órakészítést nem tekintjük semmi különlegesnek.
Fontos, hogy ismerjük a három legelterjedtebb automata ETA szerkezetet, mert a cikk további részében, és a hétköznapokban is hasznos, ha meg tudjuk mondani, hogy egy adott órában milyen werk dolgozik.
Amit alapszerkezetnek, vagy igáslónak is szoktak nevezni (akármennyire is rossz kimondani ezt a szót), az a 2824. 1971 óta készítik ezt a szerkezetet, napjainkban a harmadik generációját a 2824-2 néven láthatjuk legtöbbször, 1982 óta készítik. Hárommutatós, dátumos szerkezet, 28.800-as lengésszámon dolgozik és 40 óra a járástartaléka. Ismerhetjük a Longines esetében L633-ként, de ilyet használt (és használ bizonyos típusoknál még ma is) a Rolex olcsóbb szegmensben szereplő leányvállalata, a Tudor, vagy a Hamilton, Tissot, Steinhart, Certina és sorolhatnánk még, számtalan gyártó. Készült 17, 21, 25 köves változatban, az esetek túlnyomó többségében a 25 kövessel találkozhatunk. Vastagsága 4,6mm, ez a későbbiekben még szóba fog kerülni.
Ennek a fejlettebb változata a 2892. 1975 óta gyártják, ’92 óta az A2 kiegészítéssel a végén. Szintén dátumos, 21 köves, a lengésszáma ugyancsak 28.800, a járástartaléka 42 óra, viszont 1 milliméterrel vékonyabb a 2824-2-nél, 3,6 milliméter. Ezt a szerkezetet dolgozta át (tett bele plusz 2 követ és dekorálta) az Omega sok-sok éven keresztül cal 1120 néven, ez került például a Seamaster Professional típusokba is. Az első szembetűnő különbség az automatika rotorja, amit a hátlapot levéve, vagy üveghátlapos óráknál már egyből láthatunk. Míg a 2824-2 esetében félkör, itt kevesebb, mint félkör.
Stoppermodullal egybeépítve (Dubois Depraz 4500) több esetben alkalmazták kronográfokban is.
Több időzónás, tehát GMT változata a 2893, Omegáknál cal. 1138, 2002 óta készül, valamivel vastagabb, 4,1 milliméter.
A 2834 és 2836 a nap-dátumos változatok. Fortisokban, Hamiltonokban, Midokban látjuk legtöbbször, de a Tudor is használta. Lengésszáma azonos a többi ETA werkkel, 40 órát járnak egy teljes felhúzással, 1974 óta gyártják. Amiben eltér az eddigiektől, hogy nem csak a dátumot, hanem a hét napját is megjeleníti. A 2836 mindkettőt egymás mellett, három óránál, a számlap közepéhez közelebb a napot, három betűre rövidítve, kijjebb a dátumot, a 2834 pedig beljebb a dátumot, és kijjebb a napot, nem csak rövidítve, hanem egészében kiírva. Rotorja szinte megegyezik a 2824-ével, a vastagságuk 5,1 mm.
A stopperes mindenható az ETA modelljei között a nap-dátum kijelzős 7750 és annak változatai a 7751 (24 órás mutató, hónap és nap kijelzés, holdfázis), 7753 (a percgyűjtő 3 óránál van 12 óra helyett), 7754 (24 órás mutató), 7758 (holdfázis). 1973 óta gyártják az alapváltozatot, 7,9 mm vastag, 46 óra a járástartaléka, és rengeteg órába ezt szerelték, ahogy említettük már korábban a Tissot-tól kezdve a Breitlingen át a TAG Heueren keresztül az IWC-ig számtalan márka használta.
Szokták Valjoux-nak is nevezni, ahogy az előző részekben már szó volt róla, amikor felosztották a szerkezetkészítő cégek egymás között a piacot, akkor a Valjoux volt az egyik, amelyik a kronográfokat készítette.
A 7750 felépítésében nincsen semmi különleges, mint az oszlopkerék. Megbízható, strapabíró, „karos” stopperszerkezet -vagyis igazából himbás, de ebben most tényleg ne mélyedjünk el.
Ezeken kívül számtalan ETA szerkezet létezett még, nemb eszélve az ETA-Unitas 6497/6498-as kézihúzós szerkezetről, csak hogy egy példát említsek, de a történet szempontjából azok kevésbé lesznek érdekesek, és napjainkban is ritkábban találkozunk velük.
A hosszas, száraz ismertetőt az érdekesebb, meseszerűbb rész követi a következő oldalon! LAPOZZ!
