Szerkezetgyártók
Azt már tudjuk, hogy mekkora kimondatlan hatalma volt az ETA-nak. 2010 körül a szerkezetek háromnegyedét. Más gyártók, mint a Sellita, vagy a Soprod – amik az elmúlt 5-8 évben lettek ismertek az óravásárlók számára -, vagy olyan manufaktúrák, amikről a legtöbben még nem is hallottak, mint a Vaucher, a Technotime viszont egyre nagyobb szerepet kapnak, ahogy közeledik a 2019-es év.
A Sellita lett a legismertebb. Bár az ETA-val való kapcsolatuk nem új. A Sellitát az ötvenes években hozta létre Pierre Grandjean, és az első időkben, pontosabban az első ~40 évben többek között az ETA-nak dolgoztak – gyártottak szerkezeteket óragyártóknak is, de ezeket nem Sellita jelöléssel dobták piacra. Az ETA gyártotta az alkatrészeket, a Sellita pedig finiselte (dekorálta) és összeszerelte. Csak nem verték nagy dobra. Ez az együttműködés szakadt meg, de legalábbis gyengült a ’90-es évek elején, amikor az ETA elkezdte maga összeszerelni a szerkezeteket, a Sellita pedig feladat nélkül maradt. A megoldást maga Hayek, a Swatch Group (így az ETA) atyja hintette el: az ETA werkek másolhatóak. Ugyanis lejárt a szabadalmi idő, szabadon másolható, akár egy az egyben. A Sellita 2003-ban váltott tulajdonost, Miguel Garcia a jelenlegi ügyvezető a 100%-os tulajdonos is egyben, az alapítótól vette meg a céget, és 2004 környékén (’04-’05) kezdték el másolni szó szerint egy az egyben az ETA szerkezeteit. Elkészítették először az SW 200-at, ami egyenlő az ETA 2824-2-vel, majd jött az SW 300 (ETA 2892-a2), és az SW 500 (ETA 7750, stopperes werk).
Azért mégsem másolták teljes mértékben: hogy elsőre is megkülönböztethetőek legyenek a werkek, tettek bele plusz követ. Így tudhatjuk, hogy ha valami 2824-2-nek néz ki, de nem 25, hanem 26 köves, akkor Sellita. Ami alapvetően nem lenne gond, de a gyártás kezdetekor – és a tapasztalatok szerint még sok évig – az ETA-nál gyengébb minőségben készültek, sok esetben voltak meghibásodások, a dátumváltás gyengélkedett legtöbbször, de voltak darabok, amik 3 évesen már 200-as lengésszög alatt működtek, ami viszont egy 15-20 éve szervizelt óra esetében lenne csak elfogadható. Cserébe viszont igyekeztek fejleszteni. Amióta a másolatokat készítik, megközelítőleg 10 millió szerkezetet gyártottak. Ők szállítják az alap, hárommutatós, dátumos szerkezeteket a TAG Heuernek, az Orisnak, az IWC-nek, Frederique Constantnak, csak hogy néhány ismert példát említsek.
Ők tehát az ETA legnagyobb vetélytársa, folyamatosan fejlődnek, fejlesztenek, a dolgozói bázis 150-ről 500-ra növekedett pár év alatt, és a cég sikere töretlen. Ez nem csoda, hiszen alacsony áron kínálnak alternatívát az ETA werkekre. Viszont még mindig függenek a nagy testvértől: igaz, mindent maguk gyártanak a szerkezeteikhez, a hajszálrugókat a SG tulajdonában levő Nivarox készíti, ők 2023-ig kell ellássák a piacot hajszálrugóval, eddig van ideje kifejleszteni a saját részlegét a Sellitának, ez pedig bár elsőre könnyűnek tűnik, a hajszálrugó az egyik legkényesebb alkatrész egy óraszerkezetben, nem véletlen, hogy a Nivarox monopóliuma erősebb az ETA-énál is.
Ezen két gyártó mennyiségével nem tud más svájci manufaktúra vetekedni. A sorban a következő ismert darab a Swiss Festina Group tulajdonában levő Soprod. Ők nem akartak teret nyerni az alsóbb kategóriában, és egyből a 2892-a2 ETA-t vették alapul, annak is a TOP változatát – elmondásaik szerint. Mindeközben kiderült, hogy a werk alapja a Seiko 4L25/75, amit a japán gyár pont a 2892-a2-vel szembeni „harcban” indított. 2007-ben volt is ebből szabadalmi pereskedés és békéltetés, mivel a Seikonak nem tetszett, hogy a Soprodot megvásárló hongkongi Peace Mark holdings Seiko másolattal kíván teret nyerni. Végül a Seiko 2013-ig gyártotta ezt a szerkezetet, a Soprod pedig mai napig gyártja, viszont a Swiss Festina Group tulajdonában.
2013-ban mindössze 100.000 szerkezetet készítettek, viszont ez a szám azóta is meredeken növekszik, egyre több gyártó érkezik hozzájuk. Az általuk gyártott werkek kevesebb mint 10%-a kerül a „saját” óráikba, például a Perrelet-be, a többit más gyártók felé értékesítik. A Soprod is a 2019-es évet várja igazán, amikor lejár az ETA – COMCO megállapodás. A gyár legnagyobb szerencsétlensége, hogy azok az ügyfelek, akiknek szállítanak, nem reklámozzák, hogy ki készíti a szerkezeteiket, így hiába a jó minőség, ha nem hallanak róluk.
A Technotime-ról valószínűleg az órakedvelők 99%-a nem hallott még. Pedig nekik is van 2892-a2 másolat, a 651 és 651-24H, valamint gyártanak saját szerkezetet is, a cal.718 kézihúzós, a 738 automata, a 791 pedig Tourbillon. 2013/14-ben évi 12.000 szerkezetet tudtak előállítani, viszont kapacitásuk van 300.000 hajszálrugóra, amivel alternatíva lehet később a Nivarox mellett – a Nivarox évi 7 milliót készít. A legolcsóbb werkjük is kétszer annyiba kerül, mint az ETA azonos szerkezete, így kevésbé versenyképesek ezen a téren.
A Vaucher manufaktúra a Parmigiani szerkezetgyártója többek között, de a Hermésnek, Richard Millének is gyárt. Ők nem másolnak, saját werkeket készítenek, amik minőségben átlépik az ETA-t, de árban is. közel háromszor annyiba kerülnek alapszerkezeteik, mint a cégóriásnak, de a célközönség sem ugyanaz. Jean-Daniel Dubois, a cég igazgatója ’14-ben azt nyilatkozta, hogy ahhoz, hogy bármilyen módon versenybe szállhassanak az ETA siker-szerkezeteivel, több százezer werket kell eladjanak, csak hogy a beruházás megtérüljön. Mivel évi ~14-15.000 szerkezetet készítenek, és nagyjából kétszer ennyire van kapacitásuk, ez még sokáig fog tartani. Mellettük szóljon, hogy a köveken, főrugón és az ütésbiztosításon kívül minden maguk csinálnak.
Az STP is egyre jobban terjed. 2006-ban indult a Fossil Group saját szerkezetgyártója, többek között a Zodiac-nak is készítenek szerkezeteket. A svájci üzemben napi (!) 600-1300 darab szerkezet előállítására képesek és bár elsősorban a csoporton belül szállítanak, ugyanúgy értékesítenek is. Minőségi problémáról még nem lehetett hallani, de velük lényegesen kevesebb a hazai tapasztalat. Egyik legelterjedtebb az STP 1-11, ami – nem meglepő – az ETA 2824-2-re épül, mondhatni ugyanaz, csak STP alkatrészekből.
Mielőtt lezárnánk ezt a fejezetet, nem mehetünk el szó nélkül olyan cégek mellett, akik maguk készítik az óráikat. Kevesen tudják, hogy a Jaeger-LeCoultre – aminek meglátogattuk a Le Sentier-ben működő gyárát, és hamarosan írunk is róla – kezdetektől fogva maga készíti a szerkezeteit, mind a mai napig, sőt, sokáig a Cartier-nek és a Patek Philippe-nek is gyártottak, és megszámlálhatatlan mennyiségű különböző szerkezetük van az egyszerű kézihúzóstól kezdve, a legkisebb nőióra-szerkezeten át a szuperkomplikációkig.
Vagy a Rolex például, aki egy időben még a Corteberttől vett szerkezeteket – amiket többek között a Panerainak is tovább értékesített, erről ITT írtunk -, aztán az Aegler nevű szerkezetgyártó kizárólagos megrendelője lett, majd a 2000-es években, hogy ne legyen ellentmondásos a ‘saját szerkezet’, megvette az Aeglert. Ettől még in-house volt addig is, csak másként, hiszen az Aegler csak nekik gyártott, és a tervezést, fejlesztést a Rolex végezte.
Sőt, az Eterna, ki ne felejtsük, ami anno egy cég volt a mostani ETA-val, szintén elkezdte a maga szerkezeteit gyártani, és képes lassan alternatíva lenni az ETA helyett.
A többi nagyon tradicionális márkában, mint az Audemars Piguet, Patek Philippe, Vacheron Constantin, és a többi, most nem mélyedünk el, elég volt az elmúlt néhány oldal ebből a témakörből, azokra visszatérünk később. A cikk Facebook posztja alatt [ami ITT elérhető] pedig szívesen látunk bármilyen kérdést, véleményt, meglátást.
Címlapkép: ablogtowatch.com
Források: ablogtowatch.com, fratellowatches.com, monochrome-watches.com, europastar.com, nationaljeweler.com, swissinfo.ch, independent.co.uk, mvltrade.hu, valamint személyes tapasztalat.
