Szerkezetgyártók
Azt már tudjuk, hogy mekkora kimondatlan hatalma volt az ETA-nak. 2010 körül a szerkezetek háromnegyedét. Más gyártók, mint a Sellita, vagy a Soprod – amik az elmúlt 5-8 évben lettek ismertek az óravásárlók számára -, vagy olyan manufaktúrák, amikről a legtöbben még nem is hallottak, mint a Vaucher, a Technotime viszont egyre nagyobb szerepet kapnak, ahogy közeledik a 2019-es év.
Hirdetés
-----------
Hirdetés
-----------
A Sellita lett a legismertebb. Bár az ETA-val való kapcsolatuk nem új. A Sellitát az ötvenes években hozta létre Pierre Grandjean, és az első időkben, pontosabban az első ~40 évben többek között az ETA-nak dolgoztak – gyártottak szerkezeteket óragyártóknak is, de ezeket nem Sellita jelöléssel dobták piacra. Az ETA gyártotta az alkatrészeket, a Sellita pedig finiselte (dekorálta) és összeszerelte. Csak nem verték nagy dobra. Ez az együttműködés szakadt meg, de legalábbis gyengült a ’90-es évek elején, amikor az ETA elkezdte maga összeszerelni a szerkezeteket, a Sellita pedig feladat nélkül maradt. A megoldást maga Hayek, a Swatch Group (így az ETA) atyja hintette el: az ETA werkek másolhatóak. Ugyanis lejárt a szabadalmi idő, szabadon másolható, akár egy az egyben. A Sellita 2003-ban váltott tulajdonost, Miguel Garcia a jelenlegi ügyvezető a 100%-os tulajdonos is egyben, az alapítótól vette meg a céget, és 2004 környékén (’04-’05) kezdték el másolni szó szerint egy az egyben az ETA szerkezeteit. Elkészítették először az SW 200-at, ami egyenlő az ETA 2824-2-vel, majd jött az SW 300 (ETA 2892-a2), és az SW 500 (ETA 7750, stopperes werk).
Azért mégsem másolták teljes mértékben: hogy elsőre is megkülönböztethetőek legyenek a werkek, tettek bele plusz követ. Így tudhatjuk, hogy ha valami 2824-2-nek néz ki, de nem 25, hanem 26 köves, akkor Sellita. Ami alapvetően nem lenne gond, de a gyártás kezdetekor – és a tapasztalatok szerint még sok évig – az ETA-nál gyengébb minőségben készültek, sok esetben voltak meghibásodások, a dátumváltás gyengélkedett legtöbbször, de voltak darabok, amik 3 évesen már 200-as lengésszög alatt működtek, ami viszont egy 15-20 éve szervizelt óra esetében lenne csak elfogadható. Cserébe viszont igyekeztek fejleszteni. Amióta a másolatokat készítik, megközelítőleg 10 millió szerkezetet gyártottak. Ők szállítják az alap, hárommutatós, dátumos szerkezeteket a TAG Heuernek, az Orisnak, az IWC-nek, Frederique Constantnak, csak hogy néhány ismert példát említsek.
Ők tehát az ETA legnagyobb vetélytársa, folyamatosan fejlődnek, fejlesztenek, a dolgozói bázis 150-ről 500-ra növekedett pár év alatt, és a cég sikere töretlen. Ez nem csoda, hiszen alacsony áron kínálnak alternatívát az ETA werkekre. Viszont még mindig függenek a nagy testvértől: igaz, mindent maguk gyártanak a szerkezeteikhez, a hajszálrugókat a SG tulajdonában levő Nivarox készíti, ők 2023-ig kell ellássák a piacot hajszálrugóval, eddig van ideje kifejleszteni a saját részlegét a Sellitának, ez pedig bár elsőre könnyűnek tűnik, a hajszálrugó az egyik legkényesebb alkatrész egy óraszerkezetben, nem véletlen, hogy a Nivarox monopóliuma erősebb az ETA-énál is.
Ezen két gyártó mennyiségével nem tud más svájci manufaktúra vetekedni. A sorban a következő ismert darab a Swiss Festina Group tulajdonában levő Soprod. Ők nem akartak teret nyerni az alsóbb kategóriában, és egyből a 2892-a2 ETA-t vették alapul, annak is a TOP változatát – elmondásaik szerint. Mindeközben kiderült, hogy a werk alapja a Seiko 4L25/75, amit a japán gyár pont a 2892-a2-vel szembeni „harcban” indított. 2007-ben volt is ebből szabadalmi pereskedés és békéltetés, mivel a Seikonak nem tetszett, hogy a Soprodot megvásárló hongkongi Peace Mark holdings Seiko másolattal kíván teret nyerni. Végül a Seiko 2013-ig gyártotta ezt a szerkezetet, a Soprod pedig mai napig gyártja, viszont a Swiss Festina Group tulajdonában.
2013-ban mindössze 100.000 szerkezetet készítettek, viszont ez a szám azóta is meredeken növekszik, egyre több gyártó érkezik hozzájuk. Az általuk gyártott werkek kevesebb mint 10%-a kerül a „saját” óráikba, például a Perrelet-be, a többit más gyártók felé értékesítik. A Soprod is a 2019-es évet várja igazán, amikor lejár az ETA – COMCO megállapodás. A gyár legnagyobb szerencsétlensége, hogy azok az ügyfelek, akiknek szállítanak, nem reklámozzák, hogy ki készíti a szerkezeteiket, így hiába a jó minőség, ha nem hallanak róluk.
A Technotime-ról valószínűleg az órakedvelők 99%-a nem hallott még. Pedig nekik is van 2892-a2 másolat, a 651 és 651-24H, valamint gyártanak saját szerkezetet is, a cal.718 kézihúzós, a 738 automata, a 791 pedig Tourbillon. 2013/14-ben évi 12.000 szerkezetet tudtak előállítani, viszont kapacitásuk van 300.000 hajszálrugóra, amivel alternatíva lehet később a Nivarox mellett – a Nivarox évi 7 milliót készít. A legolcsóbb werkjük is kétszer annyiba kerül, mint az ETA azonos szerkezete, így kevésbé versenyképesek ezen a téren.
A Vaucher manufaktúra a Parmigiani szerkezetgyártója többek között, de a Hermésnek, Richard Millének is gyárt. Ők nem másolnak, saját werkeket készítenek, amik minőségben átlépik az ETA-t, de árban is. közel háromszor annyiba kerülnek alapszerkezeteik, mint a cégóriásnak, de a célközönség sem ugyanaz. Jean-Daniel Dubois, a cég igazgatója ’14-ben azt nyilatkozta, hogy ahhoz, hogy bármilyen módon versenybe szállhassanak az ETA siker-szerkezeteivel, több százezer werket kell eladjanak, csak hogy a beruházás megtérüljön. Mivel évi ~14-15.000 szerkezetet készítenek, és nagyjából kétszer ennyire van kapacitásuk, ez még sokáig fog tartani. Mellettük szóljon, hogy a köveken, főrugón és az ütésbiztosításon kívül minden maguk csinálnak.
Az STP is egyre jobban terjed. 2006-ban indult a Fossil Group saját szerkezetgyártója, többek között a Zodiac-nak is készítenek szerkezeteket. A svájci üzemben napi (!) 600-1300 darab szerkezet előállítására képesek és bár elsősorban a csoporton belül szállítanak, ugyanúgy értékesítenek is. Minőségi problémáról még nem lehetett hallani, de velük lényegesen kevesebb a hazai tapasztalat. Egyik legelterjedtebb az STP 1-11, ami – nem meglepő – az ETA 2824-2-re épül, mondhatni ugyanaz, csak STP alkatrészekből.
Mielőtt lezárnánk ezt a fejezetet, nem mehetünk el szó nélkül olyan cégek mellett, akik maguk készítik az óráikat. Kevesen tudják, hogy a Jaeger-LeCoultre – aminek meglátogattuk a Le Sentier-ben működő gyárát, és hamarosan írunk is róla – kezdetektől fogva maga készíti a szerkezeteit, mind a mai napig, sőt, sokáig a Cartier-nek és a Patek Philippe-nek is gyártottak, és megszámlálhatatlan mennyiségű különböző szerkezetük van az egyszerű kézihúzóstól kezdve, a legkisebb nőióra-szerkezeten át a szuperkomplikációkig.
Vagy a Rolex például, aki egy időben még a Corteberttől vett szerkezeteket – amiket többek között a Panerainak is tovább értékesített, erről ITT írtunk -, aztán az Aegler nevű szerkezetgyártó kizárólagos megrendelője lett, majd a 2000-es években, hogy ne legyen ellentmondásos a ‘saját szerkezet’, megvette az Aeglert. Ettől még in-house volt addig is, csak másként, hiszen az Aegler csak nekik gyártott, és a tervezést, fejlesztést a Rolex végezte.
Sőt, az Eterna, ki ne felejtsük, ami anno egy cég volt a mostani ETA-val, szintén elkezdte a maga szerkezeteit gyártani, és képes lassan alternatíva lenni az ETA helyett.
A többi nagyon tradicionális márkában, mint az Audemars Piguet, Patek Philippe, Vacheron Constantin, és a többi, most nem mélyedünk el, elég volt az elmúlt néhány oldal ebből a témakörből, azokra visszatérünk később. A cikk Facebook posztja alatt [ami ITT elérhető] pedig szívesen látunk bármilyen kérdést, véleményt, meglátást.
Címlapkép: ablogtowatch.com
Források: ablogtowatch.com, fratellowatches.com, monochrome-watches.com, europastar.com, nationaljeweler.com, swissinfo.ch, independent.co.uk, mvltrade.hu, valamint személyes tapasztalat.
hozzászólás
Tetszett ez a történeti trilógia. Köszönjük az írást.
Várható hasonló írás Seiko/Citizen történetéről, werk-jeiről? (Esetleg a végére egy összehasonlítás, hogy melyik svájci szerkezet kihívója melyik japán werk)
Arra én is vevő lennék. Tetszenek a cikkek, szépen összeszedettek.
Mindhárom svájci órákról szóló cikket elolvastam, és végre valami rendet tettek ezek a cikkek az interneten különböző címszavak alatt a svájci órákról szóló információk között. Nagyon érdekesek ezek a cikkek, de több olyan svájci óramárkát nem találok egyik nagy csoportnál sem, ami pedig híres márkaként szerepel a köztudatban. Hová tartoznak a következő márkák: DOXA, Cerina, Claude Bernard, Roamer, Luis Erard, Epos, Atlantic, Candino, Adriatica? Ezek közül csak a Certinát találtam meg a cikkekben, és érdekelne, hogy (mivel ilyen automata óráim vannak) ezek most melyik minőségi kategóriába tartoznak.Öröklés útján jutott hozzám az előzőeken kívül két db annakidején (a 60-as-70-es években) Svájcban vásárolt automata óra, amikről nem tudtam semmilyen információt beszerezni. Sperina,és RICHARD a márkanevük. Az internetes órás topikoknál több helyen érdeklődtem, képeket is betéve, de nem válaszolt senki a kérdéseimre, valószínűleg nem tudtak semmit az órákról. Önök esetleg tudnak segíteni? Ha adnak emailcímet, küldök képeket az órákról.
Segítségüket elöre is köszönöm!
Kedves József!
Örömel tölt el, hogy a cikksorozat segített átlátni a svájci óraipart, ez volt a célom vele. A Doxa külön említést érdemel, lesz még róla szó, olvassa el kérem itt az oldalon Tatár Jeromos nagyszerű írását, az tökéletesen érzékelteti, hogy mi a Doxa. De a rövid véleményem az, hogy a Doxa Magyarországon volt népszerű, külföldön nem volt annyira nagy szám, Magyarország pedig mint tudjuk elenyésző. A többi márka amit említ nem emelkedett ki különösebben azon számtalan gyártó közül, akik akkor léteztek. A Claude Bernard, a Louis Erard nem különösebben említésre méltó márkák, mondhatni egy a tömegből. A Roamer legalább készített kultikus dizájnokat, mint pl. a Mustang.
Atlantic, Candino, Adriatica szintén zenész, régi kis márká, amik nem tudták maguktól túlélni a kvarcválságot. És ilyesmi a Soerina és a Richard. Nem is fog több infót találni róluk, mert nyom nélkül eltűntek.
Viktor
Kedves Viktor!
Köszönöm a gyors válaszát, de ahogy abból látom, van itt még mit helyrerakni a svájci órák vonatkozásában.
Először is én a 9+2 db automata órámat a Sperina és a RICHARD kivételével (amiket örököltem) az elmúlt 3 évben vettem, gyári új állapotban hivatalos gyári megbízással rendelkező forgalmazótól. A gyártói mind svájci üzemek (manufaktúrák) 80-130 éve működnek, és ma is széles választékban készítenek kvarc és automata órákat, 50.000-1.200.00 ft közötti árakon. Mindnek elérhető weblapja van, és sok országban (nemcsak Európában) forgalmazzák ezeket az órákat. A Claude Bernard, Louis Erard, Epos és Atlantic órák a Doxa-Certina órák szintjén vannak, sőt az Atlantic még egy kicsit ezek fölött.
Másodszor egy svájci óra attól svájci, hogy svájci minőségi előírásoknak megfelelő, meghatározott mértékig svájcban gyártott és teljesen svájcban összeszerelt óra, legalábbis hivatalosan ezekre lehet ráirni, hogy swiss made.. Attól, hogy a 007-es ügynök hordja a filmekben (Omega) , vagy a reklámkampány hatására a csúcsmenedzserek „státuszszimbóluma” lett (Rolex) attól ezek semmivel sem jobbak, mint más, nem agyonreklámozott, de svájci minőségben készült svájci órák. Ahogy a cikkében olvasható a svájci óraipart a különböző csúcsmendzserek (a megmentők) a svájci minőség és fejlesztés mellett (amit nélkülük is megtettek volna a svájci óraiparosok, csak anyagilag nem bírták volna) főleg a hatalmas és költséges reklámtevékenységgel „szálltak be” a svájci óraiparba.
De ugye egy termékre fordított reklámköltséget a vásárlók fizetik ki, vagyis ezek az agyonreklámozott órák (pl. a 007-es ügynökfilmek szponzorálása, meg az F1-ben reklámozott órák (Hublot, Oris) stb. ára vastagon tartalmazza a reklámköltséget. Azok az órák viszont amiknek a gyártói nem költenek ilyen sokat reklámra, azok ugyanolyan jó órákat készítenek, csak olcsóbban. De van akinek minél drágább valami annál jobb, mert annál jobban lehet vele „villogni”!
Azok vegyenek Rolexet, meg Omegát, meg Longinest, stb. És fizessék a reklámköltségét az óráiknak.
De akik értenek a szakmához, azok ne legyintsenek azokra az órákra, amik nem ilyen nagy forgalmazó konszernekhez tartoznak, mert azok minőségben semmivel sem rosszabbak mint az agyonreklámozott társaik. Mert egy Calude Bernard, egy Edox, egy Epos, egy Cover, egy Atlantic, egy Bergstein, egy Marvin, vagy egy Louis Erard reklám nélkül is ugyanúgy magában hordja a svájci óraipar minden minőségét, értékét és finomságát, mint egy Rolex, vagy Omega, stb.
De ezzel nem kell ám egyetérteni, viszont ez is egy vélemény!
Üdvözlettel: József
Kedves József,
Szívesen szállnék szembe néhány állításával, de az hosszú lenne, és vágnom kell a szerdai vlogot.
Röviden csak erre reagálnék: „Másodszor egy svájci óra attól svájci, hogy svájci minőségi előírásoknak megfelelő, meghatározott mértékig svájcban gyártott és teljesen svájcban összeszerelt óra, legalábbis hivatalosan ezekre lehet ráirni, hogy swiss made.. ”
„meghatározott mértékig”. TA swiss made akkor kerülhet fel, ha az óra költségeinek az X százaléka svájcban „jön létre”. Ez 2017-ig 50, azóta 60%. Ez azt jelenti, hogy ha egy óra tokja, szíja, számlapja, mutatója kínában készül, viszont a szerkezete mondjuk egy ETA, vagy Sellita, és a gyártó tudja igazolni, hogy ezen példa esetében az óra összértékének a szerkezet (tehát ami svájci) kiteszi a 60%-át és az alkotóelemeket svájcban szerelik össze – tehát betokozzák a werket egy svájci faluban-, akkor az bizony swiss made lehet. Ennél meredekebb, amikor a szerkezet is kínai, de svájcban szétszedik, összerakják, és bizonyos alkatrészeket kicserélnek svájci alkatrészekre – ez máris ér annyit könyveléstechnológiailag, hogy megvan a 60%.
Bár erről szó van a három rész egyikében, de itt még részletesebben, igaz angolul: https://www.ablogtowatch.com/swiss-made-mean-whole-lot-more-watches-2017/
Úgy érzem félre értett a Claude Bernard, Louis Erard, Epos és Atlantic kapcsán, nem magyarázkodnék, tudom, hogy létező márkák.
Csak gondolom, hogy úgy alkot ennyire sziklaszilárd véleményt, hogy volt a kezében Claude Bernand is, és Hublot, Oris, Omega, Rolex is, és nem csak egy pillanatra, hanem volt ideje alaposan megvizsgálni, netán hordta is pár óráig, napig, hétig.
Nekem szakmai kötelességem úgy véleményt alkotni kidolgozottságról, összerakottságról, minőségről, gondosságról, háttérről, stb, hogy saját tapasztalatokra alapozom a cikkeket. Ezért kérem engedtessék meg nekem az a lehetőség, hogy valamit jobbnak gondoljak, mint valami mást.
Üdvözlettel,
Kedves Viktor!
Ügy látom, hogy a második megszólalásom egy kicsit „karcosra” sikerült, higgye el, semmi bántó szándék nem volt benne.
Ami a lényeget illeti, mi más-más oldalról nézzük ezt a svájci óra kérdést. Én laikus óravásárló és használó vagyok, Ön pedig feltételezem szakmailag képzett órás, és óraforgalmazó. Én akkor is csak laikusként tudok véleményt alkotni az órákról, ha utánanézek az óragyártóknak, óraszerkezeteknek, óramárkáknak.
Az órát vasárló emberek 99,99%-a nem tudja „mélyszakmailag” megítélni azt az órát amit vesz, nem tud különbséget tenni óraszerkezet és óraszerkezet között, mert soha nem látja az óra szerkezetét. Kivéve talál amit az üveg hátlapos automata óráknál lehet látni egy óraszerkezetből. A laikus óravásárló (a laikus nem rosszértelemben értendő) az óra külsejét látja először, azután az árát, és ezzel egyidejűleg valószínűleg az óra eladójától beszerzett információt kap az óra szerkezetéről. Hacsak nem valamilyen előre összeszedett információk alapján egy bizonyos órát keres. Az óra nem olyan mint az autó, aminek fel lehet emelni a motorháztetőt és meg lehet mutatni a motort. Ami persze nagyon sok autóvásárlónak sem mond semmit (mármint hogy látja az autó motorját) az óravásárlóknak sem mondana szinte semmit ha az óra eladója kinyitná az óra hátlapját és megmutatná a szerkezetét.
Véleményem szerint (mert ugye a véleményalkotáshoz mindenkinek joga van) ezeket a „csúcskategóriás” órákat vásárlók döntő többsége sem ismeri az általa megvásárolt luxusórák szerkezetét, és nem tudja azokat összehasonlítani más minőségi órákat gyártók szerkezeteivel, hanem a marketing hatására veszi az adott órát. Mert ugye ahogy olvasom, a Rolex valamelyik típusára vannak akik éveket is hajlandók várni, mert ott keresleti piac van, ugyanúgy, mint pl. a Ferrari autónál, ahol szintén éveket kell várni egy bizonyos típusú autóra. Szerintem ugyanúgy, ahogy a világon (Németorszgon kívül, ahol nincs sebbességkorlátozás az autópályán) sehol nem tudja a Ferrari 300 km/órás sebességét egy Ferraritulajdonos kihasználni, ugyanúgy a búvároknak készült búvárórák kivételével a kronográf órák sokszintű szolgáltatását sem használja ezeknek a Submariner meg Speedmaster óráknak a tulajdonosa sem. Lehet, hoyg ez rosszindulatú feltételezés, de én így gondolom.
Ez már a kereskedelem „szakmai” vonala, ahol a minőség egy bizonyos minimum elvárástól fölfelé teljesen függetlenné válik az adott óra „népszerűségétől” és ezzel az árától. Pl. a Certina DS Powermatic80 automata órámat elvittem az órás ismerősömhöz, (aki az összes többi automata órámat tökéletesen beszabályozta 0-+2 sec/nap pontosságra) hogy állítsa be ezt is, mert késik! A legnagyobb meglepetésemre az óra megvizsgálása után megállapította, hogy ennek az órának nincs finomszabályozója, ami minden automata órának van! És állítólag a Tissot Powermatic80 órában is ugyanez a szerkezet van.
Én a svájci órák iránti lelkesedésemet onnan vettem, hogy amikor a nagyapámtól örököltem egy IWC Schaffhausen arany zsebórát (1924-ben gyártódott) és kinyitottam a hátlapját, akkor elámultam azon a finoman kidolgozott kimondottan szép szerkezeten, amit abban láttam. Amiről írt, hogy ilyen csúcsmárkákat láttam.e vagy hordtam-e annyit, hogy az előzőekben említett (és szerintem csúcsmárkának számító) IWC órán kívül egy Omega órát volt szerencsém egy svájci ismerősömnél komolyabban megnézni, és van egy ORIS aranyozott automata órám (szintén örököltem) amit viszont nem hordtam, mert női óra. A többi órával kapcsolatos véleményemet az általam birtokolt órák hordásával alakítottam ki, és pl. kinézetre, az óra kidolgozottságára vonatkozóan a japán automata órák (ebből is van pár db. Seiko, Orient, Citizen) vagy a japán szerkezetes német automata órák ugyanolyan finom kidolgozottságúak, és a pontosságuk is hasonló mint a svájci automata óráimnak. Persze valahogy a svájci automata órát másképp hordja az ember mint a japánt, vagy a németet, hogy miért azt gondolom ahhoz lehet hasonlítani amit említett, hogy tudom-e hogy milyen egy Rolexet, vagy Omegát, vagy Hublot órát hordani.Azt nem tudom, de (mivel a vélemény szabad) nekem valahogy nem népszerű az, amikor valaki azért húzza fel az öltönyzakója újját egy szakmai kamarai rendezvény záróvacsoráján, az asztalra felkönyökölve, hogy mindenki láthassa, hogy neki Rolex órája van. Valahogy szerintem egy öltönyös rendezvényen egy sima 38-40 mm átmérőjű, 8-9 mm vastag óra-perc-naptáros bőrszíjjas konzervatív kinézetű óra elegánsabb, mint egy 45-48 mm átmérőjű 12 mm vastag fémszíjjas búváróra.
Termszetesen ezek saját vélemények, viszont véleményt cserélni és ellenvéleményeket megvitatni soha nem lehet hátrány, én is több érdekes dolgot tudtam meg az itt olvasott cikkekből. Pl. azt, hogy most fogok venni egy Tissot automata órát, mert eddig rossz véleményem volt róla, de most ahogy néztem az óragyártók társaságát és a cikkeikből is több helyen említik, igy beletartozhat az óráim gyüjteményébe.
Üdvözlettel: József
Kedves József!
Köszönöm a hosszú és szimpatikus kifejtést! A vita mindig egy nagyon hasznos dolog-
Magam újságíróként végeztem, és az órákkal kapcsolatban is újságíóri formában jelenek meg, mintsem forgalmazó, eltekintve néhány érdekes használt, vagy vintage órától.
Teljesen érthető, amit a „laikus óravásárló” nézőpontjáról ír. Pontosan ezért vannak az órás újságírók, ezért dolgozunk, ezért csináljuk a YouTube-on a hetente megjelenő beszélgetős videóinkat, hogy átadjuk a „laikus óravásárlónak”, hogy mi különbség egy olcsóbb és egy drágább óra között. Természetesen ennél sokkal részletesebben.
Ahogy említjük sokszor – és talán ez összefoglalja a beszélgetésünkre a választ -, egy tízszer drágább óra nem tízszer jobb, mint az olcsóbb. Egy 2,5 millió forintos óra nem tízszer jobb, mint egy 250 ezer forintos. Egy bizonyos minőségi szint fölött az órák újkori, gyártó által meghatározott ára a minőséggel nem egyenes arányosan nő, hanem exponenciálisan. Ezért van az, hogy egy Rolex Submariner nem tízszer jobb óra, mint egy Certina DS Action Diver, vagy egy Davosa Ternos.
Ettől még jobb, csak más szemmel kell vizsgálni. Az acélból van? Mutatja az időt? Be lehet szabályozni 5 másodpercen belülre? Vízálló? kérdéseken túl számos olyan részlet van, ami drágábbá tehet egy órát, mint a másik.
Számtalan mindentől függ egy óra ára, például az adott gyártó gyártói kapacitásától, az alkotóelemek beszerzési helyétől, hogy mi készül házon belül és mi nem. Ha a tok nem külföldről jön, hanem svájci, máris egy hatalmas extra lehet az árban. Használ-e aranyat, vagy fehéraranyat valahol az órán – a Rolexek mutatói és indexei minden modellen aranyból, vagy fehéraranyból készülnek -, számtalan ilyen apró részlet határozza meg az árat, és így lesz egy nagyon jó óra, mint az Oris Divers’ 65 máris 600.000 forint, és nem 250.000. Mert kisebb gyár, lényegesen kevesebb órát gyártanak, mint a Certina, ezért a tervezési és előállítási költség lényegesen kevvesebb órán kell megtérüljön, és így tovább…
A Ferrariban sem a végsebesség a lényeg, az az autós kártyában volt, hanem ahogy eljut oda. Gyorsan 🙂 Egészen más – lehet – egy Ferrarival autózni a szerpentinen, mint egy Renault Clioval. Én voltam montenegrói, zakopanei, transzfogarasi autós túrán, igaz „csak” egy Mazda Mx5 roadsterrel, és bizton állíthatom, hogy sokkal nagyobb élmény volt, mint az autók 99%-ával.
A luxusórák is hasonló. Úgy gondolom, hogy egy skálán, ami mondjuk a Suzuki Swifttől a Bugatti Veyronig tart, vagy órák között a Swatchtól a Jacob&Co Astronomiáig, mindenki megtalálja magának és a pénztárcájának megfelelő minőségű/kidolgozottságú/megjelenésű/anyagból készült/stb órát. Hiszen attól, hogy nem egy Certiát vett, hanem egy Rolexet/Blancpaint/Omegát/Hublot-t attól még nem feltétlenül rossz ember, hanem az a márka/típus/anyag/kidolgozottság/stb tetszik neki, és telik rá.
A Powermatic 80-ról (ez a szerkezet neve) lesz külön bejegyzásünk, tényleg nem lehet szabályzoni, sőt, vannak ott még érdekességek.
Üdvözlettel,