Évszázados, évezredes kérdés volt, hogy a Nap forog a Föld körül, vagy a Föld a Nap körül, mi lapos, mi nem lapos. A Hermés sajátos választ adott a kérdésre, kicsit másképp: ebben az esetben a Föld forog a Hold körül.

Persze csak átvitt értelemben. Legtöbb holdfázis esetében két hold van egy apróbb tárcsa két ellentétes pontján és 29 és kétharmad nap alatt tesz meg egy félkört, tehát egy holdhónapot. Úgy néz ki, hogy a Hermésnél a tervezőcsapat fantáziáját szabadjára engedték azzal az utasítással, hogy készítsenek egy aránylag szokatlan holdfázist. Az eredmény pedig a Arceau L’Heure De La Lune lett.

Két különböző számlapot választhatunk, az egyik egy ún. aventurine számlap – ezzel a technikával találkozhattunk már a Audemars Piguet CODE 11.59 öröknaptáras változatánál -, tehát az üveg és réz speciális ötvözete, ami a csillagos égboltot adja vissza, fehér, lebegő zománc számlappal. A másik pedig a meteorszámlap, természetesen valódi meteoritkőből, és mély szürke, lebegő zománc számlappal. Az északi félteke Holdja a Hold felszínét ábrázolja, a délié pedig Dimitri Rybaltchenko által készített pegazus képét. Ezeknél a Holdaknál érdemes szem előtt tartani, hogy gyöngyházból készültek.

A szerkezet különlegessége pedig a fordított holdfázis. Itt nem a háttérben látjuk a holdfázis tárcsáját, és csak a Hold aktuális fázisa bújik elő, hanem fordítva. Az alap-számlap, tehát a Holdak teljesen mozdulatlanok, és a két számlap, amikből az egyik az időt, a másik a dátumot mutaja, a központi tengely körül fordulnak meg 59 nap alatt, tehát a lebegő számlapok forognak, és takarják ki a Holdnak egy részét úgy, hogy mindig az aktuális holdfázist láthassuk.

Mi ez, ha nem végre valami izgalmas. A H1837-es szerkezet gyakorlatilag egy holdáfzis modulos werk, ahol a modul valamivel több, mint 100 alkatrészből áll, és 38 milliméter széles, ennek a holdfázis megoldásnak egyébként elindította a szabadalmi engedélyeztetését a gyártó. A tok 43 milliméter átmérőjű, ami a lebegő számlapok miatt érthető és indokolt, az asszimetrikus tokfülek pedig egy kedves változatosság.

 

100-100 darab készül összesen, darabonként 25.000 svájci frankos áron – perpillanat 7,1 millió forint. Ami elsőre meglepő, hiszen a kitalált megoldáshoz képest ez egy aránylag alacsony összeg. Főleg, ha figyelembe vesszük az emlegetett VC CODE 11.59 alapmodelljeit, amik amellett, hogy ennél lényegesen egyszerűbbek, komplikáció és bármilyen ötletes, kreatív megoldás nélkül, szintén 25.000 frank környékén lesznek elérhetőek – nem beszélve a JLC Master Ultra Thin Moon Enamelről, ami pedig tízezer frankkal drágább.

Galéria: