A Ferdinand Berthoud és a Breitling között pont annyi időm van, hogy bedobjak egy kávét, egyek egy salátát és leírjam az elmúlt négy nap alatt felhalmozott gondolataimat. Legalábbis egy részét.
Az idei Baselworldről (továbbiakban BW) hiányzik a Swatch Group. Még nyáron jelentették be, hogy nekik ez elég volt, nem akar a több, mint 10 márkára svájci frank-milliókat fizetni – a SG hozzávetőleges költsége 25-50 millió frank körül lehetett évente, a Baselworld néhány napjára. Az Omega, Certina, Tissot, Hamilton, Mido, Rado, Longines, Blancpain, Harry Winston, Jaquet Draw és maga a Swatch – hogy csak az ismerteket említsem – nincsenek most itt. Cserébe egy hatalmas sajtó rész lett, valamint egy Breitling, és egy független étterem, sajnos árak nélkül kihelyezett vendég-hívó étlapokkal.
Átvariálták a Les Ateliers részt is, átkerült a szemközti épületbe, ahol tavaly a sajtó rész volt. Tény, sokkal szellősebb lett az egész. Sok márka, ami nem tudta, vagy nem akarta kifizetni a csillagászati stand-bérletet az 1.0 és 1.1 épületben, a szomszédos szállodákban kerestek helyet maguknak, ilyen például a Laurent Ferrier, ami a Swissotel Le Plaza-ban bérli nkább a hatodik emeleti elnöki lakosztályt, minthogy kifizesse a standot bent – teljesen megértem. De számtalan ilyen márka van még a H.Mosertől kezdve az Anonimon át, az Orienten keresztül a Romaine Jerome-ig.
De ami mégis áthatja az idei BW-i hangulatot, azok az elvárások. Az órakedvelők elképesztő elvárásokkal voltak egyes márkák iránt, akik végül nem robbantottak nagyot. A legnagyobb ilyesféle csalódás a legtöbbek számára a Rolex. Pedig beláthatjuk, nem lehet minden évben jelentős újítsokat piacra dobni, nem lehet minden évben valami újat mutatni úgy, hogy közben az acél modellek többsége várólistás.
A Rolex nem a meredek megoldásokról híres, és most is ezt bizonyították. Kaptunk egy karcsúbb Datejustot – én szóltam! -, ráncfelvarrott Day-Date érkezett, arany-acél Sea-Dweller, 42 milliméteres Yacht-Master, meteoritszámlap és Jubilee szíj a Batmanhez. Érdekes kérdés, hogy miért nem lehet megoldani, hogy egyszerűen csak választható legyen a szíj. Mindegy is.
Az is elgondolkodtató, hogy a Submariner továbbra sem kapta meg az új szerkezetet, ami például a Datejustokban, SD-ben már van. De hova is sietne a Rolex, hiszen így is elképesztő a kereslet, minek adjon ki újat, ha még a régi is megy?
Bezzeg a testvérmárka, a Tudor? Az arany-acél kronó egy nagyon jó ötlet volt, de nem az arany-acél szíjjal, mert azzal egyenesen bazári hatást kelt. Viszont a bund bőrszíjjal maga a megtestesült oldalkocsis motorozás, vagy Lenny Kravitz-re kabriózás egy legalább 40 éves autóban.
De mire gondolhattak, amikor megcsinálták a P01-et? Nehéz eldönteni, hogy ennyire nem volt ötlet, de azt a kényelmet mégsem engedhetik meg maguknak, amit a Rolex, vagy ezt tényleg jónak gondolták…
Az én szememben az eddigi “érdekes, de akarom” óra a Mühle Glashütte S.A.R. Rescue Timerje volt. Első ránézésre rém ronda, másodikra sem szép, de legalább érthető a funkcionalitása, egy kicsit tovább nézegetve pedig összeállnak a részletek, és egy egész jó összképet kapunk, amitől aztán egy vágyható óra összhatását kelti.
Na a P01 első és második ránézésre hasonló hatást kelt bennem, de a harmadik lépcső már nem érkezik meg. Amiről azt gondolnánk, hogy csúnya végszem, az valójában a lünetta zárja, tehát funkcionális. A számlap alapján egy Black Bay is lehetne, a korona négy óránál bár sok modellnél előfordul, de a koronavédőjet sikerült a Seiko SKX-hez nagyon hasonlóan kialakítani. A végeredmény most legyen mindegy, sokat beszélnek róla, és elvégre ez is reklám.
Az eddigi érzésem az, hogy az idei BW érdeksségeit az apró manufaktúrák, és néhány nagyobb gyártó viszi el, mint a Zenith és az Hublot. A Zenith végre elérhetőbb árú órába, a Defy Inventorba is elkészítette a speciális gátszerkezetét, aminek bemutaótjáról már másfél éve, ITT írtunk, ráadásul Aeronithból készült a lünetta, ami egy magas hőmérsékleten gyakorlatilag habosra fújt anyag, ami aztán megszilárdulva kemény lesz és egészen érdekes felületű.
A dupla tourbillonos stopperes Defy szintén döfi – jajj – és a Pilot modell is kapott új változatot. Az Hublot-ról pedig most már le sem lehetne mosni, hogy teljesen egyedi irányba megy. Lehet fújni rá, lehet azt mondani, hogy túlárazott – ami kilépve az egyszerű tokozócég mivoltából már egészen megalapozatlan és elavult érv ellenük -, de amíg nagyon sok irányból azt hallhatjuk, hogy nem képesek a gyártók igazán új dolgokat csinálni, akkor ott van az Hublot, ami viszont nem is nagyon gyárt klasszikus kör alakú órát, ellenben folyamatosan új anyagokkal kísérletezik.
Csinálnak saját szerkezetet, kövekkel építik tele az órák tokjait, vagy csak elképesztően szkelettálnak. A H. Moser pedig úgy gondolom továbbra sem kap elég figyelmet, miközben egyrészt a márka arculata –link-, másrészt a termékek is különösen figyelemre méltóak. És nem feltétlen a teljesen különleges darabjaikra gondolok, mint a Swiss Mad Watch, vagy a növény-óra, hanem a klasszikus öröknaptáras, vagy tárcsás –link– óráikra.
A mi részünkről van még gyakorlatilag két nap, 9 márka, amik modelljei kézközelbe kerülnek, ilyen többek között a Breitling, a Chopard, a Seiko, a Citizen – ahol láthatjuk az évi 1 másodperces pontosságra képes szuperkvarcot. Tehát tartogat még érdekességeket a show, és az igazi munka csak BW után jön, minden itt látott, tapogatott modellt alaposan ki kell fejteni…
