A Grand Prix d’ Horlogerie de Genéve, rövidebben GPHG olyan az órák világában, mint egy Év Autója választás az autók világában. Annyi különbséggel, hogy itt az óraipari jelentőségük alapján értékelnek, nem pedig a mindennapi használhatóság, és az elérhető funkciók hasznossága alapján.
[SPOiLER: a legérdekesebb -címlapi- darabot a második oldalra hagytuk, érdemes lapozni] Idén November 8-ra esett a napja annak, hogy az óraiparban bemutatott újdonságokat, jelentős fejlesztéseket, rendhagyó megoldásokat ünnepeljék. A GPHG egy olyan esemény, ahol olyan órák és olyan kategóriákban kapnak díjakat, amiket élőben kevesen tarthatnak a kezükben, elsősorban nem tömeggyártott darabok, hanem különlegességek. Tehát mégsem olyan, mint az Év Autója díj, hiszen, ott nyert már a Fiat Punto és Opel Kadett is, bár itt is láthatunk bizonyos kategóriákban egészen hétköznapi órákat.
17 kategóriában hirdettek legjobbat, és akármilyen meglepő, a zsűri elnöke Aurel Bacs, aki jelenleg talán az egyik leghíresebb óraaukcióval foglalkozó szakember, nem mellesleg ő vezette azt az aukciót is, amin a rekord összegért elkelt Paul Newman-féle Rolex Daytona is kalapács alá került. Ebben a rövid cikkben nem vesszük végig mind a 17 kategóriát, csupán kiemeljük az érdekesebbeket.
Kezdjük “Aiguille d’Or”, magyarul Arany Tű díjjal és a Chopard L.U.C Full Strike-kal.
Elsőre azt gondolhatnánk, hogy kategóriájában egy “átlagos” percütős aranyóra. Ezzel szemben különlegessége a tiszta hangja és az, hogy a percütő egyetlen felhúzással 12 alkalommal tudja a leghosszabb “csengetést” igénylő 12:59 elütni. A legtöbb percütős óra egyszer, legfeljebb kétszer tudja elütni az időt egy felhúzással, így ez kiemelkedő. Nem beszélve arról a kidolgozásról, amit a nyitott számlap igényel.
A 42,5 milliméteres átmérőjű rózsaarany tok egy öltönyórához talán nagy, de részben a percütőnek is kell hely, részben pedig a méretéből adódó feltűnőségét teljesen indokolttá teszi a szemből is látható szerkezet. 66 millió forintos vételára és a 20 darabos limitáció pedig kellőképpen ritkává teszi ahhoz, hogy ne azon törjük a fejünket, hogy kilóg-e az ing alól.
A Voutilainen márka talán az európai manufakturális órásmesterség művészeti ágazatának élharcosa. 21. századi kifejezezéssel élve erre a márkára foghatnánk rá igazán, hogy kézműves. Kari Voutilainen egy ötvenes éveiben járó órásmester, aki 2002 óta készít kiemelkedő minőségű és megjelenésű órákat. Az idei GPHG-n az “Artistic craft” kategória első helyezettje lett az Aki-No-Kure elnevezésű órájával. Az artistic craft talán úgy fordítható jól, hogy “kézműves művészet”.
A 39 milliméteres fehérarany tok nem kiemelkedő ebben a kategóriában. Annál inkább a tok, a számlap és a szerkezet megmunkálása. A számlap és a szerkezet dekorált hídja Japánban, az egyik legősibb zománc-műhelyében, az Unryuanban készült. A számlap motívumát a japánfű ihlette, a színvilágát pedig késő-tavasz.
A szerkezet az egyedileg készített kézihúzós werk, alacsony, 18.000-es lengésszámmal, szintén az Unryuan stúdióban dekorálva, nyitható hátlappal, egy elképesztően részletgazdag szitakötővel. Mindössze egyetlen darab készült az órából, szerénytelen 350.000 svájci frankos áron “meghirdetve”.
Olyan órákat is díjaztak, amik ‘egyszerű földi halandók’ számára is elérhetőek, ráadásul két kategóriában is. Az egyik a “Petit Aiguille”, azaz Kis Tű, aminek díjazottja a Tudor Black Bay Chronograph -amiről megjelenésekor röviden ITT írtunk-.
Különlegessége igazából házon, vagyis márkán belül van elsősorban, mivel a Tudor Black Bay Heritage szériájának nem volt még stopperes változata, idén mutatták be ezt a modellt. Ráadásul a werk sem saját: A Breitlinggel szoros közreműködésben készült: A Breitling adta a B01 kronográfnak a jogait, a Tudor pedig az MT56** hárommutatós, dátumos werk liszenszét cserébe.
A másik, a “Revival”, tehát mondjuk “Újjászületés” kategóriában a Longines Avigation BigEye. Az idén szeptemberben bemutatott modell hűen idézi fel a 1930-as években pilóták számára készített órákat, világító, enyhén sárgás arab számokkal, és korabeli formavilággal és betűtípussal.
A Longines az elmúlt két évben kilépett a halvány-hangulatú Hydroconquest, és Master Collection árnyékából, érdekes Heritage modellek készítésébe fogott, ebbe a családba tartozik az Avigation BigEye. A szerkezete mellett ne szaladjunk el, az ETA 7750-ből -az ETA által- fejlesztett Longines L688 (=ETA A08.L01), ami egy oszlopkerekes kronográf, három óránál a 30 perces gyűjtő, hat óránál egy 12 órás óra gyűjtő, és 9 óránál a folyamatos másodperc segédszámlapja. Az európai 2500 eurós ár ezért a csomagért egyáltalán nem nevezhető soknak, oszlopkerekes kronót ebben az árkategóriában csak a Seikotól kaphatunk, bár azok japán belpiacos modellek.
Az egyik legfőbb érdekességgel, és két női csodával folytatjuk a második oldalon. Lapozz!
4 comments
“kronométer”