Nem tudom, mi okozhatja a rendkívüli érdeklődésem a vintage, tehát félantik órák irányába, talán az, hogy régebbi korból származnak és ezért sokkal érdekesebbek, mint azok, amik most kaphatóak újonnan és legfeljebb azért számítanak ritkaságnak, mert vagy mérhetetlenül drága, vagy mert visszafogják a gyártáskapacitást.
Történeteket hordoznak magukban, amiknek legfeljebb a szellemét és a hangulatát élhetem át, el tudok képzelni egy-egy történetet, élethelyzetet, de már magában az is érdekes, hogy egy kis utánajárással még jobban megismerhetem azt a kort, amiben az adott órát megépítették.
Ha nem ezért, akkor azért is kedvelhetjük a régi darabokat, mert klasszikusabb, vagy éppen jellegzetesebb vonalvezetésük miatt nem a koruk, hanem a megjelenésük áraszt egyedi hangulatot. Sokszor, sőt, a legtöbb harminc évnél régibb óra esetében még plexit használtak zafír helyett, a plexinek pedig nagyon sajátos hangulata van. Másképp is néz ki maga az anyag és másképp is látjuk a számlapot, máshogy tükröződik, ég és föld a kettő.
Hirdetés
-----------
Hirdetés
-----------
Vagy kedvelhetjük a régi órákat azért, mert szinte mind kisebb volt, mint a mostaniak. Karcsúbb tokok, sok esetben szebb élek, inkább a karcsú vonalvezetésre törekedve, mint a robusztusságra. A tríciumos indexek és mutatók patinája, a megkopott doboz, a gyűrött papír mind olyan misztikumot rejt magában, amit egy új óra a mágneskártyájával nem. És ne essék félreértés, nincs baj az új órákkal, a fejlesztésekkel, újabbnál újabb megoldásokkal, frissülő anyaghasználattal, a kerámia, a szilícium és az őrülten világító festékek világával. Hétköznapi használatra, amikor kompromisszummentes, teljes funkcionalitású órára van szükség, akkor mindenképpen egy 2000 utáni darabot választanék, mindegy is ebből a szempontból, hogy melyik gyártótól.
A félantik daraboktól sokan félnek, ami alapvetően érthető. Nem biztos, hogy vízálló, a plexi könnyen karcolódik, ki tudja mi van a szerkezetével, ki tudja mit élt meg az óra az elmúlt 30-40-60-80 évében, túl karcos a tok, megnyúlt a szíj és a többi felmerülő elbizonytalanító részlet. Aztán minél inkább beleássa magát az ember, és közelebb kerül ehhez a világhoz, annál inkább felismeri, hogy mennyire végeláthatatlan, mély univerzuma ez az óráknak és máris egyértelművé válik, hogy egy kevésbé hozzáértőben miért merül fel számtalan kétely.
Ezért elhatároztam, hogy a kronometer.hu keretei között létrehozok egy olyan felületet, ahol azok az órakedvelők érezhetik igazán otthon magukat, akik nem akarnak a fent leírt dolgokon aggódni, hanem szeretnének egy olyan órát, ami elsősorban nem ma kapható generáció, hanem a korábbiak közül van, nem kell vele óráshoz szaladgálni, garanciális, bátran vízbe viheti (ha éppen olyan modell!), és megbízható forrásból származik.
Ez lett a krono/shop. Egy olyan menüpont, ahol nem a mennyiség számít, nem az, hogy minél több óra kerüljön fel, hanem az, hogy ami fent van, az ellenőrzött állapotú, és őszinte darab legyen, amivel már nem kell bajlódni, csak viselni egészen a következő esedékes szervizig. A krono/shop nem egy webshop, viszont egy olyan tér, ahol órák és a gondozott darabok iránt érdeklődők találkozhatnak. A kronometer.hu profilja továbbra is a magazin-lét marad, nem árasztjuk el az oldalt eladó órákkal, ide tényleg csak az arra igazán érdemesek kerülnek majd.
