Az Universal Geneve Tri-Compax és a Certina DS Cascadeur után folytatjuk körutunkat az eléggé – a bemutatott órák alapján talán méltán – elhanyagolt 1980-as, 1990-es évtizedek órái között. Most az olasz LOCMAN egyik első órája jött szembe, ami Elba szigetéről kapta a nevét és a tok anyaga is ehhez a szigethez kapcsolódik.
Hirdetés
-----------
Hirdetés
-----------
A LOCMAN története Elba szigetén kezdődött. Alapítója és vezetője, Marco Mantovani 1961-ben itt született, 1986-ban alapította meg cégét Fulvio Loccival (a LOCMAN-t mindenhol gondosan nagy betűvel írják, ezért szerepel így). Komolyabb óraipari kapcsolataik a kezdetektől vannak, először különböző design szolgáltatásokat nyújtottak néhány svájci óragyárnak. Később önálló márkává váltak, saját nevükkel készítettek órákat. Nagy előrelépést jelentett, amikor 1990-ben az Hublot akkori tulajdonosa, Carlo Crocco részesedést vásárolt a cégben, ezzel ki tudtak lépni nemzetközi piacra, mostanra kb. 1200 viszonteladójuk és 7 saját butikjuk lett. A LOCMAN nálunk alig ismert, Olaszországban viszont széles kapcsolataik vannak, együttműködnek például az olasz hadsereggel vagy a Ducatival.
A design-divat cégek óráiról sokszor hallani negatív véleményt, minőségüket, presztízsüket sokan kétségbe vonják, pedig elegendő a Bulgari, az Hermés, a Cartier vagy akár a Chanel óráit megnézni, mint ellenpéldákat. Önmagában az, hogy a LOCMAN design cégként indult, nem jelent sem jót sem rosszat, az a lényeg, milyenek az óráik.
A legelső LOCMAN óra teljesen kézzel készült, aranyból és briar fából. A briar a cserjés hanga nevű bokor gyökeréből készülő faanyag, nagyon szép mintázata és jó tulajdonságai, keménysége miatt sok mindenre használják. Például a pipák nagy részét is ebből faragják, a briar képes elviselni a dohány égésének hőjét. Személy szerint nekem nagyon tetszenek a természetes anyagokkal készülő órák, van ilyen anyag bőven, kőzetek, fa, meteorit számlap, az extrémebbekről nem is beszélve, lehet válogatni.
Az az óra, amit most bemutatunk, az első LOCMAN rokona, acélból készült tokkal és a tokot, a lünettát körülfogó briar gyűrűvel, Isola d’Elba névvel. Méretei a jól hordható kategóriába sorolják. A tok átmérője 40 mm, a fültől-fülig méret a rövid tokfülek miatt 46 mm, magassága 15 mm. A tokot nem lehet laposnak nevezni, ennek oka leginkább az órában található, jól kipróbált, jól ismert ETA Valjoux 7750 nap-dátumos automata kronográf szerkezet.
A lünettán némi búvár hatás látható a halványan gravírozott számokkal, ennek funkciója nincsen, a lünetta nem forgatható. Talán legkevésbé átgondolt rész a számlap, ami meglepő arra gondolva, hogy a LOCMAN-nál a design a legfontosabb. A számlap mély kék színű, a nap-dátum ablakban fehér alapon feketével jelennek meg a számok és betűk, a többi felirat, jelölés és a mutatók fehérek. Az indexek kissé már megsárgultak, patinásodtak, de eredetileg ezek is valószínűleg világosabb fehérek voltak.
Persze lehet ideológiát gyártani, hogy a kék szín a tenger és Olaszország jelképe, a fa-acél alapszínekhez mégis jobban illett volna valamilyen természetesebb szín. A tokgyűrűhöz hasonló faanyagú számlap nagy extra lehetett volna, a Rolex többféle fából készült vagy a Corum hajófedélzetet idéző fa számlapjai is igazán érdekesek és szépek.
De fa számlapot szépre és tartósra megcsinálni, rátenni az indexeket, festéseket, egyebeket nehéz és drága. Egy LOCMAN kategóriás óránál ezt nem is gondolom reális elvárásnak, a briarhoz hasonló színű, textúrájú számlap, dátumablak nélkül viszont – magánvéleményem szerint – sokat javítana az óra megjelenésén. A sötétbarna fa és az acél együtt jól hozhatná a klasszikus sportosan elegáns, amolyan régi sportautó belső vagy műszerfal hangulatot.
Ugyanezen a néven most is árul órát a LOCMAN, a mai óra 43 mm átmérőjű titán tokos, Ronda kvarc szerkezetes, fémszíjjal 660, bőr vagy szilikon szíjjal 535 euróért lehet megrendelni. Ha valamiért választani kellene a kettő közül, számomra az automata, faberakásos régebbi lenne az egyértelmű nyerő.
Az órát a Pesti órás óraszerviztől kaptuk kölcsön: https://pestioras.hu/
Galéria:
