A vintage, az újrakiadások, újragondolások divatja a világ egyik legnagyobb és meghatározó gyártóját, a Seikot is elérte. De sok márkától eltérően a Seiko hosszú, 1881 óta tartó folyamatos múlttal, választékkal és technológiai felszereltséggel rendelkezik ahhoz, hogy ezt kellően korhű módon meg is valósítsa. Az elmúlt években nagyon tudatosan, különösebb marketing és hírverés nélkül, megbízható minőségben, jó ár-érték arányban adta ki újra néhány meghatározó, nagyon sikeres búváróráját.
Sőt, ezek között vannak olyanok is, amelyek évtizedek óta készülnek kisebb-nagyobb mértékben módosítva, frissítve, megjelenés és technológia szempontjából egyaránt. A búvárórák jelenleg a Prospex (Professional Specifications) szériába tartoznak, ami sokszor szerepel a számlapokon is.
Hirdetés
-----------
Hirdetés
-----------
Az első Seiko búváróra és újrakiadása
A Seiko első búváróráját 1965-ben adta ki 6217-8000 típusjellel, de ismertebb a 62MAS elnevezés. Az óra mai szemmel kisméretű, 38 mm-es tokátmérővel és a búváróráknál már szintén nem jellemző formával rendelkezik.
De más jellemzőiben teljesíti, ami egy búvárórától akkor megszokott volt: automata szerkezet, 150 méteres vízállóság, a búváróráknál nélkülözhetetlen forgatható lünetta, jól megfogható, méretes korona bár még koronazár nélkül, jól látható, nagyméretű mutatók és indexek.
Az első Seiko búvárok mára ritka és drága, több ezer dolláros gyűjteményi darabokká váltak (a búváróráknál egyébként is jellemző, hogy a felhasználási terület miatt aránylag kevés marad meg szép állapotban, ami a ritkaságukat növeli). De így is messze vannak a legnevesebb svájci márkák hasonló időszakból származó óráinak árától, így érdemes lehet körülnézni a japánok között is.
Az első búváróra frissített, 2000 darabos limitált szériás újrakiadását az idei Baselworld-ön jelentette be a Seiko, ennek típusjele SLA017. Az óra dizájnja gyakorlatilag teljesen megegyezik az 50 évvel idősebb típussal, de részleteiben sok különbséget lehet látni. A tokja valamivel nagyobb, 39,9 mm átmérőjű, vízállósága 200 méter, az óra üvege zafír. Az óra szerkezete szintén teljesen más szintet képvisel, a 8L35 elnevezésű, 26 köves szerkezetet kapta meg, amelyik a Seiko szinte legfelsőbb osztályát képviseli, a Grand Seikokat gyártó Shizuku-ishi Óra Stúdióban készül. Érdemes tudni erről a szerkezetről, hogy a kevésbé szépen dekorált, és pontosság szempontjából nem finomhangolt változata a Grand Seikokban is teljesítő 9S55-nek.
Az ára ennek megfelelő, 4000 euró körül (plusz-mínusz párszáz euró) található meg a kereskedőknél – a magyarországi forgalmazónál listaára 1,2 millió forint.
Hirdetés
-----------
A Seiko jó szokásához híven – amit akár a svájci gyártók is megfontolhatnának a jelenlegi, nem éppen rózsás piaci helyzetben – az erősen limitált, magas árú kiadás mellett elkészítette az SLA017 méretében és dizájnjában modernizált, jóval olcsóbb testvérmodelljeit, SPB051 és SPB053 referenciaszámmal. Tokméretük valamivel nagyobb, 42,6 mm, vízállóságuk szintén 200 méter, üvegük szintén zafírkristály. Az első búvár a mutatókon kívül minden más elem formájában visszaköszön, de az egész robusztusabb képet mutat. A szerkezete az SLA017-nél egyszerűbb, olcsóbb 6R15, ami részben magyarázza az árkülönbséget is: a fémszíjas SPB051 irányára 1100 euró, a szilikon (kaucsuk) szíja SPB053 900 euró környékén lesz kapható idén novembertől, várhatóan nagy sikerrel.
Az első Seiko búváróra után a típusok száma, a választék nagysága gyorsan nőtt, szét is vált a komolyabb igénybevételre, nagyobb mélységre tervezett, drágább típusokra és az alacsonyabb árkategóriás, nagyobb közönségnek tervezett darabokra.
A teknőctokos búvárok
Az első generációs órák után a Seiko minden szempontból sokat változtatott, fejlesztett a búváróráin, a korábbinál jóval nagyobb tokokkal jelentek meg – ezek az órák már a kinézetükkel is a tűrőképességet mutatták.
A jellegzetes tokformáról teknőc becenéven elhíresült típusok közül az első 1968-ban jelent meg, 6105 típusszámmal – ezen belül létezik a 6105-8000, 6105-8110 és 6105-8119 változat is. A 44 mm átmérőjű tokban a 6105b kaliberszámú automata szerkezet foglal helyet, amolyan valódi mindent bíró, célszerszámhoz illő kaliber.
A 6105 után következő másik teknőctokos modell, a Seiko 6306/6309 típusszámú óra szintén ikonikussá vált. A Seiko 1976-tól 1988-ig gyártotta, ezután cserélték le a masszív, széles tokot a valamivel keskenyebb, napjainkban a Seiko SKX típuscsaládnál használt tokformára.
A 45 mm széles teknőctok egyébként meglepően jó dizájnt jelent, nagyon jól hordható, kényelmesen viselhető a szélességéhez képest, sok ennél kisebb átmérőjű óra jóval nagyobbnak, bumfordibbnak érezhető viselés közben. A 4 óránál elhelyezett, a tokba süllyesztett csavarzáras korona persze sokat segít a hordhatóságban, ennél az óránál nem fordulhat elő, hogy a korona lenyomatát a csuklónkban látjuk viszont.
Nem csoda, hogy a Seiko felélesztette a 6309-et. Az új Teknőc a Prospex sorozatban jelent meg, az SRP modellcsaládon belül, kezdetektől fogva több színváltozatban, felvonultatva a klasszikus kombinációkat: fekete lünetta fekete számlap (SRP777K1), kék lünetta kék számlap (SRP773K1), fekete lünetta aranyszínű számokkal, fekete számlappal (SRP773K1), kék-piros (Pepsinek is nevezett) lünetta fekete számlappal (SRP779K1). Néhány különlegesebb, drágább verzió is létezik, ilyen a kék-fekete lünetta fekete számlappal (SRP787K1), a PADI-val, a búvároktatók nemzetközi szervezetével közösen kiadott, talán leglátványosabb kék-piros lünettás, kék számlapos SRPA21K1 és a Kék Lagúna néven is megtalálható, a kék különbőző árnyalataiban pompázó SRPB11.
Mindkét Teknőc, a régi és az új is jó ár-érték arányú, nagyon jó dizájnt és stabil minőségű órát jelent, aminek viselését kisebb csuklómérettel rendelkezők is megpróbálhatják a papíron nagynak tűnő 45 mm-es tok ellenére is -az én csuklóm sem nagy méret, mégis nagyon jól hordható rajta-.
Az SKX búvárok és elődjeik
A Seiko alsó árkategóriás búvárórái, ezen belül különösen az SKX sorozat és elődei hatalmas bravúrt értek el. Saját kategóriájuk, a megfizethető, jó minőségű és (sok) mindent kibíró órák jelképei lettek – és ezt nem csak a Seiko marketingesei mondják, hanem a sokmilliós órákat is tesztelő, azokat mindennap viselő újságírók is így emlegetik.
Jelenleg az SKX007-es és SKX009-es típusjelű órákat vásárolhatjuk meg a magyarországi forgalmazó oldala szerint, a 007-es listaára 140 ezer Ft, a 009-es valamivel olcsóbb, 118 ezer Ft. Mindkettőben ugyanaz a 7S26 számú, 21 köves, nap-dátum kijelzős automata szerkezet dolgozik, ami jelenleg a Seiko szerkezetek alapja, a belépő-werk, ami mellett mégsem mehetünk el szó nélkül az úgynevezett magic lever miatt.
Az SKX elődjei nem sokban tértek el mai utódjuktól, ugyanaz a design, hasonló egyszerű strapabíró szerkezet, de ez a recept évtizedek óta sikeres. Az SKX-nél így újrakiadásról nem beszélhetünk, ugyanannak a típusnak a fejlesztett változatairól van szó, ami valószínűleg még sok évtizedig a Seiko egyik sikertörténete lesz.
Az SKX népszerűségét jól mutatja, hogy gyakran kap mondjuk úgy optikai tuningot, sokféle színben, formában kaphatóak hozzá számlapok, mutatószettek, lünetták.
A mai SKX legkorábbi elődjének a 7002-es sorozatú búvárórák tekinthetőek, amelyek a Teknőcnek becézett 6309-eseket váltották le karcsúbb, kisebb méretűekre 1988-ban, majd ezután 1996-ban következett az SKX típusjel.
A Teknőc 45 mm-es tokjához képest 41 mm-esre csökkent az átmérő, de a koronát meghagyták a 4 órás pozícióban, a szélesebb tokból a kiszélesedő koronavédő azért megmaradt.
A szerkezet az előző, 6309-es Teknőc szériához képest szintén változott, a 7000-es sorozatú kaliberrel szerelték ezeket az órákat. A szerkezet felépítésénél és kivitelezésénél a költséghatékonyság fontos szempont volt, a korábbihoz képest kevesebb, egyszerűbb gyártású és kivitelű alkatrészből állnak. Így lehetnek ezek az órák kedvező árúak, tovább növelve népszerűségüket.
A régi búvárórák, köztük a Seikok divatja, a nagy kereslet és az árak gyors emelkedése miatt sok a felújított, sajnos gyakran gyenge minőségben, igénytelenül helyreállítva, rossz minőségű alkatrészekkel, és kivitelezéssel.
Ilyen óra vásárlásánál ezért nagyon óvatosnak kell lenni, még a teljesen felújítottnak nevezett, drágán árult példányoknál is. Az újrakiadásokkal ez a probléma elkerülhető, a múltidéző design mellé megkapjuk az új műszaki tartalmat, mai méretet, garantált vízállóságot és jótállást. Ízlés és persze pénz kérdése, hogy kinek mi tetszik jobban, a régebbit vagy az újabb típust veszi meg – az a legfontosabb, hogy vásárlás előtt tájékozódni kell. Például az eredeti, a régi 6309-es és az újra kiadott Teknőcök számlapjának egyik jó ismertetőjele a dátumablak „lecsapott”, ferde oldalú kerete, ami ezen a képen jól látható – ez gyakorlatilag minden utángyártott, nem eredeti számlapnál hiányzik.
A címlapi képet külön köszönjük a Fratello Watches csapatának.
