Egy űrutazás mindig kiemelkedő esemény. Már 40 országból utaztak űrhajósok valamelyik misszióval, de akárhányan is jártak az űrben, ez mindig különleges. Ha egy űrhajós csuklóján visel egy órát, az népszerűséget jelenthet a márkának, és a kivételes minőséget is bizonyítja a különleges igényeknek megfelelés.

Űrórákból az elmúlt évtizedekben elég hosszú névsor alakult ki. A jól ismert nagy klasszikus Omega Speedmaster Moonwatch mellett feliratkozott a listára többek között a Seiko 6139-6002 Pogue, a Bulova szintén Moonwatch-nak nevezett kronográfja, a Poljot a Sztrelával, a Fortis Official Cosmonauts. Casio G-Shockok is megfordultak az űrben – és a Sinn 140 is, több alkalommal (de a listát folytathatnánk még tovább is).

1985-ben Reinhard Furrer német űrhajós a Spacelab D1 (a D1 az első német, azaz Deutsche 1 rövidítése) misszión viselt egy Sinn 140 S-t, fekete PVD bevonattal. Az órát sokáig az első olyan automata kronográfként tartották számon, ami járt az űrben, ahogyan ez a hátlapon olvasható is az űrrepülőgép képe alatt angolul.

Az elsőséget később, amikor kiderült, hogy William Pogue saját automata kronográf Seikoját évekkel korábban, 1973-ban felvitte az űrbe – erről bővebben ITT írtunk – , a Sinn kénytelen volt átadni. De annak dicsősége, hogy ez az óra kibírta a világűrt, megmaradt. Az 1985-ös első űrutazás után 1992-ben a MIR űrállomáson, 1993-ban pedig a Columbia űrsiklón bizonyíthatott a Sinn minősége, felépítése.

Furrer és a Sinn

Az automata óra működése a világűrben azért kapott ekkora jelentőséget, mert bizonyította, hogy a súlytalanság, a gravitáció hiánya ellenére is felhúzható lengősúllyal – rotorral – így is folyamatosan működőképes marad az óra.
A Sinn egyébként is kedveli a legextrémebb viszonyokat is elviselő órák építését: a 12 ezer méter vízállóságú UX búvárórák, vagy a mínusz 45 és plusz 80 C fokot is elviselő Arktis sorozatú típusaik is kiemelkedő képességűek.

Sinn Arktis

A krono/shopban szereplő óra, bár nem pont ugyanolyan, mint Furrer 140 S modellje volt – nem PVD bevonatos és kissé más a számlapja, Furrerén nem volt 12 óránál segédszámlap – a Sinn szerint szintén megérdemli az űrkronográf nevet, a hátlap szerint. Az óra a 80-as évek végén készülhetett – sajnos arra a kérdésre, hogy mikor gyártották az órát, maga a Sinn sem tudta a választ – ennek megfelelően a mutatók és az indexek mára szépen patinásodtak, kissé megfakultak, ami kifejezetten jól áll egy ilyen korú órának, sugározza a vintage hangulatot. A számlap és a feliratok szerencsére újszerűen megmaradtak.

 

A számlap alján a Swiss Made feliratot láthatjuk, vagyis abból az időszakból származik, amikor Sinn órákat még Svájcban is gyártottak.

Méretei teljesen megfelelnek a mai sportórákénak, a tok korona nélküli átmérője 43 mm, magassága 15 mm – vagyis ez az óra nem fog az ing mandzsettája alá elegánsan becsusszanni, de nem is erre való. A tok kissé hordó alakú formája miatt – ami az egyik legjobb a nagyobb méretű óráknál – nagyon jól és kényelmesen hordható, átlagos csuklómérettel is. Szintén a hordhatóságot segíti, hogy a tok nem csak szélességében, de magasságában is elkeskenyedik, a tokfüleknél és az oldalaknál több milliméterrel alacsonyabb, mint az óra közepén.

A számlap és a mutatók kiosztásán jól látható, hogy az óra belsejében a ma már nem gyártott Lemania 5100-as automata szerkezet dolgozik, ezt jelenti többek között a 12 óránál lévő segédszámlap. Ez a plusz számlap mutatja, hogy a nap melyik órájánál járunk, délelőtt vagy délután 10 órát láthatjuk a mutatókon. Meglepően hasznos tud lenni ez a funkció pl. amikor nem hordjuk az órát egy darabig és az idő mellett a dátumot is újra be kell állítani. Szintén előnyös lehet, ha napokig egy sötét szobában vagy barlangban vagyunk, esetleg az űrhajónkkal keringünk a Föld körül, és nem tudjuk, milyen napszak van, bár ez valószínűleg ritkábban fordul elő.

A Sinn csatjai általában jó minőségűek, a kényelmesek közé tartoznak, ez az óra is nagyon jól hordható, masszív fémcsatot kapott, de a kaucsukszíj vagy egy régies, vintage stílusú bőrszíj is jól állhat neki. A csat méretre igazítása már más kérdés. A csatvégnél a szokásos rugós stifttel lehet könnyen állítani, de a csatszemeket a biztos tartás érdekében csavarosan rögzítik és a Sinn eljárása szerint egy csepp rögzítő anyagot is tesznek a csavarra. Így a csatszem kivételt bízzuk olyan emberre, például órásmesterre, ahol rendelkezésre áll a megfelelő szerszám és gyakorlat ehhez.

A típus népszerűsége máig megmaradt, újonnan is megvehető acélszínű és fekete bevonatú változatban, persze kisebb-nagyobb módosítások történtek az elmúlt három évtizedben. A már nem gyártott Lemania 5100 szerkezet helyett ETA Valjoux 7750-et használnak, amelyet nagymértékben átépítenek azért, hogy az 1985-ös mutató és számlap kiosztáshoz hasonlítson az óra megjelenése. A Sinn honlapja szerint listaára fekete bevonattal, bőrszíjjal 3990 euró, acélszínben bevonat nélkül 3790 euró, a színben hozzáillő acélcsattal a fekete 4330 euró, a bevonat nélküli tokos 4050 euróba kerül – ennek kifizetése után 1-2 héten belül már meg is érkezhet a teljesen új űróránk.

Irányára:  elkelt
kronoshop@kronometer.hu

Típus: Sinn 140/42
Tok: 43 milliméter
Vízállóság: vízben viselése nem javasolt
Szíj: gyári, típus azonos fémszíj
Számlap: gyári, érintetlen számlap
Szerkezet: Lemania 5100 – 28.800-as lengésszám, 48 óra járástartalék, minden funkciója kiválóan működik – szervizérett, friss szerviz megegyezés szerint
Galéria: