Sokkal többnek tűnik, pedig az ötlet is csak három és fél.

Emlékszem, amikor először felmerült bennem, hogy lehetne ilyen. Nagyjából 4 éve. Aztán el is hessegettem a gondolatot. Aztán már konkrét elhatározás közepette a tippekből és gondolatokból összeültünk az akkori rendszergazda kollégámmal ketten, munkaidő után, kiválasztottunk egy szimpatikus sablont és átbeszéltük, hogy hogyan kéne azt némileg alakítani. Majd jött a felismerés, hogy ahhoz, hogy lássuk, hogyan néz ki, tartalom kell. Kapóra jött, hogy épp akkor volt a 2017-es Baselworld, volt mit írni, el is készült pár nap alatt egy tucat cikk – legyen inkább rövid hír -, megvolt az oldal kinézete, a magyarítás, a kezdeti kategóriák, és so-so készen állt az oldal arra, hogy kilőjjük a világ…hálóra.

Egy csütörtöki nap volt 2017. április 5. Semmi különös nem történt az oldal indulásán kívül. Az első hetekben rendkívül egyedül éreztem magam, ami részben igaz is volt, mert nem volt kollégám, egyedül a rendszergazdával, Tiborral voltam napi kapcsolatban az oldal miatt, de mellettem állt a legnagyobb használt órás facebook csoport a Használt órák eladása / vétele / cseréje , a prohardveres órás topik – amíg elképesztő sebességgel a prohardver le nem tiltott a saját cikkeim linkeléséről -, ha ötletre, tippre volt szükségem tudtam, hogy van hova, kikhez fordulni, és ezeknek a lehetőségeknek, támogatásoknak az összessége adott erőt az első hónapokban. Később pedig – sőt, még mostanában is-  havi-kéthavi rendszerességgel, statisztikákkal és/vagy történelemmel kibélelt cikkel hozzájárult az oldal fejlődéséhez Kun László, és 1-1 vendég cikkel Tatár Jeromos és Tóth Dániel is.

1 éves lett az oldal, 7000-re nőtt a Facebookos követők száma. Két éves lett az oldal, 13500 Facebookos kedvelővel, és elindult a kronometer.hu-s YouTube csatona, Dáviddal elindítottuk az Őszintén: Órákról vlogot, ami gyakorlatilag heti műsorrá nőtte ki magát, immáron ~ 70 epizóddal. Ma éppen 17763 kedvelője van a Facebook oldalnak, kereken 5600-an követtek YouTube-on, közel 2000-en instagramon. Elképesztő számok, amikor indult a kronometer, megkérdezte egy ismerősöm, hogy mit gondolok, mennyien kedvelik majd maximum Facebookon az oldalt, és azt mondtam, hogy szerintem 15000-en, és ha az oldal napi látogatottsága 1500 letöltés lesz, akkor már boldog vagyok. Mindkét adatot átléptük már, úgyhogy egy szavam nem lehet, de az ember persze mindig többre vágyik, így minden szempontból lebeg előttem a következő cél.
Amellett se menjünk el szó nélkül, hogy a legszínvonalasabb hazai órás esemény, a Chronomeeting óravásár szervezésében is részt veszünk már mióta, valamint pár hete megnyílt a részben a kronometerhez is köthető Pesti Órás óraszerviz is a 13. kerületben, ami szintén egy hatalmas lépés.

Összességében elégedett vagyok azzal, ahova 3 év alatt eljutott az oldal, és örömmel tölt el, hogy a hazai órakedvelő társadalom információéhségének kielégítéséhez nagyban hozzá tudok/tudunk járulni. Egy biztos: havi rendszerességű nyomtatott magazin irányába nem lép a kronometer.hu, ez Magyarországon a régóta prosperáló Óra-ékszer magazin területe és az, hogy ők nyomtatva kiadják a magazint kéthavi rendszerességgel, az az órás újságírás és a nyomtatott sajtó közös sikere, amit nem szabad kihalni hagyni!

Ha ki kéne válasszak az elmúlt három évből 5 cikket, ami a kedvencem, nem tudnék. Tudom, hogy mi az, ami szerintem fontos. Ilyen az óraipar történetéről szóló három részes sorozat (1,2,3), vagy az órák szervizeléséről szóló rész, beleértve a nyár eleji karbantartást, de a Datejust mementókat is örömmel töltött el megírni – hamarosan jön a harmadik rész -, a bázeli közvetítések pedig végképp élményszámba mentek. A Jaeger-LeCoultre gyárlátogatás volt az első igazán jelentős betekintés a kulisszák mögé, a Breitling szervízköpont látogatás pedig a második.

Szeretném ezúton is megköszönni az olvasóknak és nézőknek, hogy velünk tartottak eddig, bízom abban, hogy ez a továbbiakban is így lesz. A kronometer.hu minden felülete továbbra is az órakedvelők szórakoztató és igényes tartalomszolgáltatója marad.